Bár a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi szervezetek többsége szerint az öblítőszerek feleslegesek és rendkívül környezetszennyezőek, a magyar háztartások többsége nem hajlandó lemondani az öblítőszerek használatáról, ráadásul a magyar ökocímkés tiszítószerek gyártói azt akarják, hogy a nemzeti környezetbarát minősítő rendszer keretében lehessen végre a textilöblítőket is ökocímkével minősíteni. A szakértők szerint a termékcsoport környezetbarát termék minősítési feltételrendszerének mielőbbi elfogadása utat mutathat a gyártóknak a termékösszetétel fenntartható fejlődéshez szükséges változtatásaihoz.
 

Citrus, gingko és vadkörte:

ártatlan, illatos élvezet vagy valódi veszélyforrás?

Az öblítő reklámoknak köszönhetően gyakorlatilag köztudomású, hogy a frissen mosott ruhák illata citrus, gingko vagy vadkörte, esetleg barack. A fogyasztóvédelmi szervezetek azonban nem győzik rá felhívni a figyelmet,hogy a természetes illatanyagok helyett az öblítőkben az illatosításra több száz bevizsgálatlan, a fogyasztók számára megismerhetetlen vegyületet alkalmaznak, amelyek között szép számmal lehetnek hormonális, rákkeltő, fejlődési rendellenességekkel összefüggésbe hozható, allergizáló hatású és bioakkumulatív anyagok, ráadásul környezeti kockázatot jelentenek a termékekben használt tartósító, színező és egyéb adalékok is, és még nem is szóltunk a csomagolóanyagnak használt műanyag flakonok tömegéről. A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint mindemellett az öblítőkben használt kationos felületaktív anyagok elősegíthetik az asztma kialakulását, károsíthatják a szaporodórendszert és rontják a textíliák nedvszívó képességét.

Az uniós ökocímke bizottság, az EUEB ugyancsak osztja e nézeteket, így nem véletlen, hogy az európai ökocímkéknek a mai napig nincs öblítórendszerekre kidolgozott feltételrendszere. Mivel azonban a jelek szerint a fogyasztók döntő többsége, Magyarországon a háztartások négyötöde ragaszkodik az öblítőszerek használatához, és évi több millió litert fogyaszt belőle, a helyzetet kezelni kell. Környezetünk védelme és a környezettudatos vásárlók érdekében mindenképp indokolt, hogy a környezetvédelemért elkötelezett gyártók és felhasználók igényeinek kielégítésére készüljön egy olyan feltételrendszer, amely alapján minősíteni lehet a környezetre és az emberi egészségre legkevésbé veszélyes termékeket.
 

Az ökocímke kritériumrendszer hiánya mérhetetlen károkat okoz

és megtévesztő piaci gyakorlathoz vezethet

 

Ökocímke hiányában jelenleg számos gyártó „öko” – nak, „naturnak” és „környezetbarátnak” állítja a boltok polcain elérhető termékeit, mondván, hogy azok vegánok, pálmaolaj – és kőolaj – származék, valamint mesterséges illatanyag mentesek, továbbá koncentráltak, vagyis a szokásosnál kevesebb, adott esetben újrahasznosított anyagokból készített csomagolóanyag kell hozzájuk. A környezettudatos, ám öblítőt igénylő vásárló jobb híján kénytelen e saját minősítésekre hagyatkozni. E termékek többsége azonban csak egy-egy kedvező tulajdonság alapján mondható környezetbarátnak, míg a tervezett ökocímkés minősítés komplex kritériumrendszert jelent. Mindez beláthatatlan károkhoz és megtévesztő piaci gyakorlathoz vezethet.

Az ökocímke feltételrendszere kiiktatja a felesleges kockázatokat

A magyar ökocímke kritériumoknak való megfeleltetés a minősített termékek esetében egészen biztosan kiiktatná a többnyire valóban jelentős káros hatásokat. Az Ökocímke használatára méltó termékek esetében kizárják majd a foszfor, a pálmaolaj, valamint az egyéb különös aggodalomra okot adó anyagok alkalmazását, határértékhez kötik a nedvszívó képesség öblítő általi csökkentését, továbbá a mosószereknél szigorúbb határértéket szabnak a vízi szervezetekre gyakorolt mérgező hatást okozó kritikus hígítási térfogatra és az aerob módon biológiailag nem lebontható szervesanyag – tartalom határértékére vonatkozóan.

 

Az öblítő igazi feladata nem az illatosítás,

hanem a ruhában maradó mosószer semlegesítése
 

Dr. Angyal Pál a minősítési rendszer kialakítását megelőző háttértanulmánya rámutat, hogy a reklámokban sugalmazottakkal ellentétben az öblítők fő feladata nem az illatosítás, hanem a kimosott ruhában maradó mosószer semlegesítése. A mosás után a textíliákban maradó mosószert és a vízből származó sót ugyanis csak az öblítőszerek tudják megfelelően semlegesíteni.

Az öblítőszerek használatát ellenzők által e célból ajánlott, az élővizeket kímélő ecet e tekintetben ugyancsak hatásos lehet, ám rendszeres és nem megfelelő használata károsíthatja a mosógépek gumi és műanyag alkatrészeit.

Már most is léteznek az új minősítési rendszernek megfelelő öblítőszerek,

és több szempontból indokolt a minősítési rendszer elfogadása

 

Némi derűlátásra adhat okot, hogy a minősítési rendszert jegyző Mérőné Dr. Nótás Erika előzetes felmérései szerint ha nem is nagy számban, de már most is megtalálhatóak a boltok polcain az új minősítési rendszernek többé-kevésbé megfelelő öblítők, melyek például az átlagos 15-25 %-os hatáshoz képest csupán 2-3 % -kal csökkenti a textíliák nedvszívó képességét. Akadnak olyan gyártók is, melyek már kísérleteznek a természetes eredetű, például rózsaolajból készített illatanyagok felhasználásával.

A szakértők A szakértők véleménye szerint környezetvédelmi szempontból a gyárilag előállított, megfelelő összetételű öblítőszerek használatának lényegében nincs jobb alternatívája a mosási folyamatok befejezésére. A minősítési terv kidolgozói bizonyosnak tartják, hogy az Értékelő és Minősítő Bizottság által támogatott, az Agrárminisztérium döntésétől függően akár már idén márciusban bevezethető kritériumrendszer a továbbiakban mind a keresletet, mind a kínálatot környezetbarát irányba befolyásolja.