A gazdasági fejlődés motorjának eddig a klasszikus liberális közgazdaságtan Adam Smith és David Ricardo által megfogalmazott tanainak megfelelően a fogyasztást gondoltuk, bízva a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiac és szabadkereskedelem megfelelő önszabályozásában, ám a jelek szerint ma már mindez nem teljesen összeegyeztethető a fenntartható gazdálkodással. A civilizációnk túlélése érdekében több tekintetben paradigmaváltásra van tehát szükség, és erre már az Európai Unió illetékes szervei is ráébredtek.

Társadalmaink fenntarthatóvá tételéhez központi szabályozásra van szükség

Mivel nem csupán a globális, hanem az európai "túlfogyasztás napja" is egyre korábbra esik - vagyis évről évre korábban lépi át a fogyasztásunk azt a szintet, amit a Föld, illetve az európai unió területe újra tud termelni, és szén-dioxid termelésünk azt a mennyiséget, amennyit a természet még fel tud dolgozni -, nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődésről nem elég beszélnünk, hanem határozott és összehangolt intézkedésekkel kell gátat szabnunk a káros folyamatoknak. 

A fenntartható fejlődés fogalma jelentős mértékben átértékelődött

Az 1950-60-as években a gazdasági fejlődést még egyértelműen és kizárólag  növekedésként értelmezték, és a fejlődés mérőszámaként a GNP, GDP, az egy főre eső GDP vagy a vásárlóerőt jelző mutatókat alkalmazták. Azt tekintették fenntarthatóan fejlődő gazdaságnak, ahol tartós 5-7%-os gazdasági növekedésre volt lehetséges. A fenntartható jövő érdekében azonban tudomásul kell venni, hogy a klasszikus liberális közgazdaságtudományokba foglaltakkal ellentétben egyrészt  a "fejlődő”országokban" is végbemenő gazdasági növekedés hatására sem következett be a tömegek életszínvonalának automatikus javulása, másrészt a liberális közgazdaságtan alapelveinek érvényesülése önmagában nem vezet fenntarthatóbb társadalmak kialakulásához.

Mára már egyértelművé vált, hogy központi szabályozási eszközökre van szükség társadalmaink fenntarthatóságának és ellenálló képességének fokozásához – ahogy azt az Európai parlament  egy 2020-as fenntarthatósági jelentése helyesen megállapítja.

A fenntarthatóság érdekében ösztönözni kell a tartós termékek előállítását

A jelentés egyebek mellett hangsúlyozza, hogy a fenntartható fogyasztás együtt jár a fenntartható termeléssel, és mindezért -  az ökocímke célkitűzéseivel és szellemiségével  összhangban - a gazdasági szereplőket ösztönözni kell arra, hogy a termékek és szolgáltatások tartósságát a tervezési szakasztól kezdve, illetve a belső piacon történő forgalomba hozatalukkor vagy a szolgáltatások nyújtásakor vegyék figyelembe annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, költséghatékony és vonzó választási lehetőségeket biztosítsanak a fogyasztók számára.

Ennek érdekében az uniós ösztönzési és támogatási eszközök, pályázati források elosztása tekintetében különbséget kell tenni az egyes termékkategóriák között a jelentős környezeti hatással járó ágazatok tekintetében, ami javítani fogja a termékek tartósságát, beleértve becsült élettartamukat, újrafelhasználhatóságukat, korszerűsíthetőségüket, javíthatóságukat és újrafeldolgozhatóságukat.

A fenntarthatóság érdekében növelni kell az ökocímkézés jelentőségét

A jelentést megfogalmazó Belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság fontosnak tartja, hogy  az Európai Bizottság a továbbiakban ösztönözze az önkéntes címkézés fejlesztését és harmonizálását valamennyi érdekelt fél bevonásával.

Mindez természetesen tudományos kutatáson alapuló és átlátható szabványok alapján történhet meg,  a negatív környezeti hatások csökkentésének és a fogyasztók védelmének relevanciáját, arányosságát és hatékonyságát bizonyító hatásvizsgálatokat követve.  

Az ökocímke valódi és egzakt környezetvédelmi teljesítménymutatóvá válhat

 A címkézés a jövőben magában foglalhatja a tartósságra és a javíthatóságra vonatkozó információkat, például a javíthatósági pontszámot, és környezetvédelmi teljesítménymutató formáját öltheti, amely termékkategóriánként a termékek teljes életciklusa során számos kritériumot figyelembe vesz, ráadásul minderről egyértelmű tájékoztatást nyújt a fogyasztók számára.

A fentiekkel összhangban jogszabály módosításokkal kell hadat üzenni a tervezett elavulás és a zöldre festés vagy "greenwshing minden formája ellen, hogy a gyártók és a fogyasztók unió-szerte fenntartható döntéseket hozhassanak.

A zöld közbeszerzés a fenntarthatóság fontos motorja lehet

A 2020-as jelentés szerint a zöld és fenntartható közbeszerzés olyan stratégiai eszköz, amely más fontos szakpolitikákkal együtt hozzájárulhat Európa ipari átalakulásához, valamint az európai ipar ellenálló képességének és nyitott stratégiai autonómiájának megerősítéséhez. A fenntartható közbeszerzés stratégiai alkalmazása előnyös lehet mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára, mivel növeli a fenntartható áruk iránti keresletet és azok kínálatát, valamint költséghatékonyabbá és vonzóvá teszi ezeket a termékeket a fogyasztók számára. 

Egyértelmű, hogy az ugyenebben a szellemben megalkotott, 2022-27-es időszakra szóló magyar Zöld közbeszerzési stratégia európai társaihoz hasonlóan akkor fogja valóban a fenntartható jövőt szolgálni, ha a közbeszerzések során előnyt élveznek majd a fenntarthatóság és a tartósság terén teljesítőképes és innovatív szereplők, akik képesek az ökocímke megszerzésére.